Ma reggel hűvös-borús időre ébredtünk,

gondoltam, egy finom kalács,

forró kávéval, elűzheti a didergést.

A kalács tésztáját mézzel édesítettem,

kelesztés után kettévettem,

az egyiket megszórtam friss fekete áfonyával, a másikba mézes kakaókrémet töltöttem.

Addig-addig mértem, kevertem, kelesztettem,

hogy a végére a kalács űzte el a borút 🙂

Így aztán mire kisült a kalács, a forró kávét lecseréltem egy jó pohár hideg otelló mustra.

Végül mutatok nektek egy pillanatképet, hogyan zajlik a szabadtéri fotózás:

A mindig éhes Szálka éberen várja, hogy egyszer véletlenül neki tálaljak 🙂 Ha figyelmesen megnézitek a kép felső részét, középtájt látszanak a bölcs Tüske lábacskái, ahogy a küszöbön napozik, tudván, hogy ez nem az ő bulija.